Nekem is és Nektek is
Amikor abbahagytam a blogolást, úgy emlékszem egybefüggött az első igazi munkahelyem kezdetével, ahol ugyan folytattam az írást, de sajtóanyagok formájában. Néhány nem sokkal különbözött attól, ami akkoriban volt népszerű, hiszen a havi kedvences listából átállni az Avon júliusi újdonságaira nem volt nehéz, ott is szerettem bullshitelni mennyire szépen csillog a legújabb highlighter, mint ahogy megírtam azt is, melyik DM-es limitált kiadású 250 Ft-os tusfürdő volt a very best 2015-ben. Azok az évek jelenleg összefolynak, de lehet csak azért mondom, hogy jelenleg, mert lassan egy éve napi 5-6 órát alszom pár (sok) megszakítással, hiszen azóta anyuka lettem, és nemcsak egy kiskutyának, egy igazi embergyereknek is.
Sokat jár a fejemben azóta is, mi hiányzik az életemből, azon kívül hogy bármikor elmehessek a férjemmel moziba, és mi az, amit akár akkor is tudok csinálni, amikor lábujjhegyen közlekedem az 1+ két félszobás albérletünkben, amiből 1+ két fél szobát elfoglal Zente (a fiam), ami kreatív és más módokon is megmozgatja az agyam, mint a 20. mondóka. Az írás. Mert írni mindig is szerettem, már középiskolában is jól mentek a fogalmazások, aztán jött a Panka’s beauty, a szociológia, majd PR-os lettem. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak, de az én hangom mellette elnyomódott. Nem teljesen, csak egy picit, de hát pont ez a szépsége ennek a szakmának, hogy megtanultam idomulni ahhoz, amit egy márka képviselt. Én nem tudnék működni egészségügyi, banki, de szerintem IT-s ügyféllel sem, maradok, maradnék a lifestyle, a divat, a beauty és a gasztro vonalon, hogy azért valamennyire maradhassak önazonos.
Mondjuk jelenleg keresem magam, hol vagyok ebben az új anyuka szerepben, de lehet akkor is keresném magam, ha ugyanúgy 40 órában – jobb napokon – dolgoznék, mint azelőtt. Jövőre 29 éves leszek, azért még nem 30, de a barátaim közül már át is lépték ezt a számot, így csak elgondolkodom ki is vagyok én. Most először is Zente anyukája, mellette Donát felesége és Zachár Panna. Ugyanaz, akit érdekel a divat, de már nem szórom a pénzt poliészter darabokra, rájöttem milyen finom anyag is a gyapjú és a selyem, meg a kasmír, ráadásul az őszi szezonra eddig egyetlen új ruhadarabot sem vásároltam, de az nem azt jelenti, hogy ne lenne tele a kosaram 30 websiteon. Nem tudom pontosan mit jelent, de tényleg tudatosabban vásárolok, egy olyan cél van a szemem előtt, amit meg egy 20%-os H&M kedvezmény sem borít meg, de erről remélem még később írhatok meg. Na de vissza arra, ki is vagyok én, ha esetleg nem ismernétek, vagy meg ti is ott tartotok, mint én néha, a gyerek előtt.
Zente 2025 november 2-a óta az életünk része, jövőhéten egy éves lesz, Budapesten élünk a férjemmel és a mopszunkkal, Makaronnal. A Budapest és a Donát rész már akkor is megvolt, mikor abbahagytuk ezt a blog dolgot, Makaron és Zente pedig azóta lett a családunk tagja. Makaron 3 éves lett idén augusztusban, nagyon hullik a szőre és mindenre allergiás, Zente hozzátáplálása pedig nem segített abban, hogy kevésbé jelentkezzenek nála a tünetek. Én pedig keresem magam, de úgy tényleg, jobb napokon újjá tudnám tervezni az egész életem, rosszabbokon pedig örülök, ha már este van és ülhetek csöndben a kanapén. Egyébként még ugyanúgy szeretek kreatív dolgokkal foglalkozni, kávézóknak tartalmat gyártani, viszont a saját Instagramom nem a legérdekesebb, hiszen a legtöbb napom ahhoz a két alvási ciklushoz igazodik, amit most picit megborított az óraátállítás. Felkelek, kutyát sétáltatok, aztán pedig jön a mom life, ami kezd egyre izgalmasabbá válni – voltak olyan időszakok, amikor nem ezt mondtam volna.
Régen mindig aszerint fejeztem be egy blogbejegyzést, hogy elégnek tűntek a sorok, most pedig csak azért, mert meg órákig tudnék írni, de akkor mi maradna következőnek?
Talk soon, byeeee ❤
Leave a Reply